Nap mint nap azzal kell szembesülnöm, hogy személyiségek kimeríthetetlen tárháza lakozik bennem, azon felül, hogy az elmém olyan mint egy hatalmas hurrikán szivárvánnyal és a galaxis sötét anyagával vegyítve. A héten előtört belőlem a nyomozó.
Kis történetem egy hétfő reggelen kezdődött, amikor is kikísértem az aktuális pasim (továbbiakban csak ugor) a buszmegállóba. Hajnalok hajnalán kellett kelnem, de amíg éjjel tudja, mit hova kell tennie, nem bánom ha nappal eligazításra van szüksége a hazataláláshoz. Miután reggeli kómámban valahogy haza vonszoltam magam, valahogy ágyba kerültem. Hogy pontosan hogyan, arra nem emlékszem, de azt álmodtam, hogy egy földalatti atombunkerben tartanak fogva óriás szúnyog kinézetű űrlények. Némi ravaszsággal sikerült megszöknöm, s a sivatagban rám találtak a kommandósok (akiket megmentésemre küldött az elnök) és elvittek Obamához. Az elnök megfogta a kezem, fotókat készítettek rólunk, majd egy tóparton smároltunk.
Másnap kétségbeesetten, egy szénakazallal a fejemen és felemás zokniban összeszedetten és higgadtan kerestem a fülhallgatómat, indulás előtt 10 perccel, ugyanis eddig mindig a táskámban tartottam, elképzelni nem tudtam hova tűnhetett. Mivel nem találtam, lesújtva battyogtam a buszmegálló felé, s nem tudtam elképzelni, hova tűnhetett az a fránya fülhallgató. Mivel nem terelte el a figyelmem Péterfy Bori, Amy Winehouse se Frank Sinatra, gondolataim megállíthatatlanul pörögni kezdtek:
Helyek, ahol rálelhetek fülhallgatóra:
előszoba asztalkán
előszoba asztalka alatt
a wc melletti kis polcon (bár még sosem használtam a fürdőben a fülhallgatót, de mivel a Candy Crusht is ott nyomom, előfordulhat)
a szobámban
a táskámban
A táskám tűnt a leglogikusabb megoldásnak, hiszen mindig oda teszem. Kivéve mikor az előszoba asztalkára dobom. Vagy beviszem a szobámba. A buszmegállóba menet újra átkutattam a táskám, s ahogy visszanéztem az utca végéről, a következő dolgokat láttam meg az aszfalton szétszórva:
dezodor
zsebkendő
használt zsebkendő (sok)
instant mini hajlakk (volumen növelő) (még sosem használtam) (minek van ez nálam egyáltalán???)
gázspray (szintén nem használtam még) (de szeretném)
Miután felnyaláboltam elhullajtott dolgaim, gyors léptekkel ügettem a buszra, s közben elpanaszoltam messengeren mindenkinek hogy jártam. S ekkor bevillant. Az előző munkahelyemen felejtettem fülhallgatót!
Miután este hazaértem elkeseredetten, egész nap gyászolva fülhallgatót, írt az ugor, s emlékeztetett: azon a reggelen, miután Ő felszállt a buszra, én hazafelé zenét hallgattam, tehát mindenképpen otthon lesz valahol! Így hát elszánt kutatásba kezdtem. Miután megnéztem minden nyilvánvaló helyet, átkutattam a legvalószínűtlenebb zugokat is a lakásban, de fülhallgató sehol. Nincs bizonyíték, nincsenek nyomok és nincsenek szemtanuk. Aztán beugrott. Nagyi egész nap itthon van, ha Ő nem találkozott fülhallgatóval, akkor az nem is létezik! Miután zseblámpával arcába világítva megkérdeztem nagyit, hogy mit tud az esetről, azt mondta "vidd innét a picsába azt a szart" aztán miután lámpa nélkül megkérdeztem, azt felelte "nem láttam semmit".
Ismét gyászolni kezdtem, s már mérges is voltam. Hova tud eltűnni egy sűrűn használt tárgy lakáson belül? Ahogy dühödten tömtem magamba a nokedlit, rátaláltam fülhallgatóra, s máris összeállt a kép!
Azon a bizonyos reggelen, a bűntett reggelén, miután hazaértem, lerúgtam a cipőm, mosdóba kellett mennem de aztán átfutott az agyamon, hogy mégiscsak macerás lenne fülhallgatóval pisilni, a sok zsinór meg minden, így hát letettem a konyhapultra, s ott is maradt. Amíg aludtam, valaki beosont a konyhába, s rápakolta fülhallgatóra a következőket: fém lábas fedele, műanyag tupper edények, műanyag tupper edények fedele (nem az alattuk lévő edények fedele). Tehát ez a bizonyos illető megpróbálta eltüntetni a holttestet, de én rátaláltam! Alaposan átgondoltam az ügyet, s arra jutottam, hogy nem én tettem. S mivel rajtam kívül csak nagyi él a házban, mint egy fénysugár, úgy tört rám a felismerés: Ő A BŰNÖS!
